Higurashi no naku koro ni

Az egész a második világháború idején kezdődött. Sonozaki Souhei japán katonaként egy raktárt felügyelt az észak-kínai Harbinban. Itt érte őt a háború vége is, egy raktárnyi élelmiszerrel a keze alatt. Souheinek persze esze ágában sem volt beszolgáltatni a raktárkészletet a győztes szövetséges haderőnek, egy háború utáni helyzetben egy húskonzerv ára az aranyéval vetekszik kis túlzással, úgyhogy Souhei és társai az egész raktár tartalmát hazacsempészték Japánba, hogy ott túladjanak rajta. A terv sikeres volt, Sonozaki Souhei hatalmas vagyont gyújtött össze rövid idő alatt, de a céljai nem voltak önzőek a vagyon sorsát illetően. A teljes összeget átadta a feleségének Sonozaki Oryounak a Sonozaki klán fejének.
Hinamizawa (korábbi nevén Onigafuchi) a háború előtt burakumin területnek számított. A háború után viszont új alkotmánya született Japánnak, amely kizárt mindenféle diszkriminációt. Ez a tény, és az a pénz, amit Souhei tett mellé, egy szebb jövőt sejtetett Hinamizawának. Sonozaki Oryou ugyanis a falu újjáépítése érdekében használta fel az ölébe hullott összeget. A lakosok hálásak voltak Oryou-sannak, aki ezzel egyben megalapozta a Sonozakik befolyását a településen. Minden jól haladt, egészen az 1950-es évek közepéig, aztán az irigység és a pletyka, hogy miért megy jobban a Hinamizawaiaknak, mint más környékbelieknek, új frontot nyitott a helyiek és a külvilág között. Souheit megvádolták, hogy emberhúsból készült húskonzerveken gazdagott meg. Ezt a gyanúsítást tovább erősítte az a tény, hogy Souhei, a híres-hírhedt 731-es egység alatt szolgált. A Hinamizawaiak újra kitaszítottak lettek. De szerencsére ott volt velük Sonozaki Oryou, aki megmutatta nekik, hogy hogyan lehet a szükségből erényt kovácsolni. Olyan szinten egységbe teremtette a település lakosait, hogy ezután bárki, aki megpróbált szembeszállni egy Hinamizawaival, annak utána a falu teljes lakosságával kellett szembenéznie.
A pletykák elülte után húsz békés év következett egészen 1976-ig, amikor is egy olyan gát megépítésének tervei láttak napvilágot, amely az egész falut víztározóvá alakította volna. Ez az esemény újra előhívta a régi reflexeket, és a falu ismét (majdnem teljesen) egységbe kovácsolódott. Az ellenállást természetesen Sonozaki Oryou vezette, és 1979-re sikerült is elérniük, hogy a gátépítés örökre lekerüljön a napirendről. De közben valami történhetett a háttérben, mert 1979 sorsfordító év lett a falu történetében. Az építkezés egyik vezetőjét ugyanis brutálisan meggyilkolták és feldarabolták, és ez csak a kezdet volt. 1979-től kezdve ezután minden évben a helyi falusi fesztivál után egy-egy ember szörnyű halálesete és egynek az eltűnése borzolta a helyiek idegeit. A Hinamizawaiak ezeket a haláleseteket Oyashiro-sama átkának tulajdonították. Oyashiro-sama a falu védelmező istene, és a helyiek szerint azért haragudott meg, mert a gátépítés ellen nem 100%-osan egységben léptek fel, voltak ugyanis néhányan olyan helybeliek, akik támogatták azt...

Így érkezik el 1983 nyara, amikor Maebara Keiichi szüleivel Hinamizawába költözik. Keiichi persze semmit nem tud környék baljós múltjáról, élvezni jött a vidéki élet előnyeit. Az pedig kifejezetten lelkesítően hat rá, hogy a várossal ellentétben, ahol soha nem voltak barátai, itt egyből befogadják. Keiichi-t négy helybeli lány veszi a szárnyai alá, név szerint: Ryuuguu Rena, Sonozaki Mion, Houjou Satoko és Furude Rika. Úgy tűnik, hogy egy boldog és vidám korszak következik Keiichi életében. De a vidám iskolai klubdélutánok ideje sajnos nem tart sokáig, mert szépen-lassan elkezdenek kiderülni ilyen-olyan dolgok, ráadásul a sors (vagy valakinek a gonosz keze?) azt akarja, hogy 1983 júniusának a vége se múljon el tragédia nélkül...